Odasiettem Heylinhez, aki egy nálam alacsonyabb,mosolygós,kedves,kewert stílusú lány volt.
-Nah mizujs csajszi?-kérdeztem.
-El sem fogok hinni mi történt!-mondta.Hirtelen nagyon kiváncsi lettem...De a magyartanár megint pontos volt.
-Khmm...Emily nem itt kell megbeszéli a dolgaikat, hanem tanítás után.-Azt hittem már abbahagyta az ész osztást, de visszafordult.-Jah és várom a felelők közt.Mindakettőjüket.-mondta egy elégedett vigyorral az arcán, miután észrevette a rémült arcunkat.Beballagtunk az osztályteremben ott köszöntem még Ann-nek.-
Szija csajszii!Helyzet?-kérdeztem.
-Nem sok.-mondta szomorúan.
-Khmm...Kérem mindenki menjen a helyére-"rikácsolt Miss Clark.
-Isten csapása komolyan ez a nő-mondtam röhögve Ann-nek.
-Öhm igen,igen, majdnem elfelejtettem a két felelőt.Kimentünk "lefeleltünk", ami persze, hogy egyes lett.Hála a jó égnek kicsöngettek.A folyosó megtelt gyerköcökkel, és ott az aki nekem a világon a legfontosabb.
-Szija-mondta Andrew tök arin.Hát igen Andrew nem akármijen srác és akár mijen hihetetlen is de tökéletes.=D.Gyors smárcsata és mentünk is ki az udvarra.Ahol ojat láttam,hogy...