.

-Emily mit csinálsz?!?!?!-kiáltotta.Nem válaszoltam csak nevettem.Mint aki megörült ..bár lehet.Anyu felrántott a földről.Ekkor tudatosult benne,hogy h néz ki a szobám.Minden széttörve.-Úristen!Emily...Emilly te csináltad ezt?-kérdezte de ekkor már nem tudtam válaszolni.Elájultam.Felvett a karjaiba.A hófehér ingje pillanatok alatt skarlát pirosra szineződött.Ott feküdtem anyu karjaiban.Hívta a mentőket.Beültek a kocsiba és szirénázva elindultunk a kórházfelé.Anyu a kezeit tördelte és azon gondolkozott mit rontott el.Bevittek az intezívre.Megnézték a vércsoportom és neki álltak pótolni a vérveszteségem.Amikor két csomaggal lement felébrettem.Nem teljesen tudtam hol vagyok.Egy ismeretlen férfi állt az ablak mellett.Szürke öltönyt viselt.Amikor észrevette,hogy felébrettem odasétált felöltötte a műmosolyát és köszönt:-

-Szija.Én leszek a pszihológusod-és vigyorgot mintha kötelező lenne.Nem szóltam hozzá csak neki álltam kiszedni a tűt a kezemből.Elég fájdlamas művelet volt,de siekrült.Kiugrottamaz ágyból,de össze is estem.Neki indultam még egyszer,de az a hülye doki megállitott.

-Tűnjön az utamból!!-kiáltottam rá.Odarohantam az ajtóhoz,de zárva volt.-Nyissa ki!!Most!!-ordittotam.Megindultam a pszihológus felé és behuztam neki egyet a "jó" kezemmel.Összesett.Beleesett a vértócsába ami abból kifolyólag keletkezett,hogy kiszedtem magamból a tűt.Meghallották a kiabálásomat és bejött két iylen szekrény.Megfogtak és megpróbáltak kivinni.Haraptam,karmoltam,de egy kézzel nem sokat értem.Bevittek egy szobába ahol semmi sem volt.Szószerint semmi volt egy kis ablak h ne legyen teljesen sötét.Becsukták a nagy vasajtót.Bementem a sarokba háttal neki dőltem a falnak és lecsúsztam a földre.A lábaimat felhuztam és átkaroltam őket...majd halk sírásba kezdtem...